A boldogságom és (szinte) örök fiatalságom egyik forrásaként megjelölt indie banda megismerését egy, az esedékes beadandók faképnél hagyását és a drinking-buddy felcsörgetését kiváltó harántimpulzusnak, illetva az a38-nak, a partikompatibilis új cipellőmnek (és anyukámnak és apukámnak és a rajongóimnak...) köszönhetem. Számomra némi különleges bájt rejt magában azoknak az estéknek a jellege, amelyek során az előadó kiléte előzetesen teljesen ismeretlen, és a nevüket is csak pont mielőtt betipegnék a tett helyszínére sikerül megjegyezni.(Olykor se...) Új dobtémák, új hangulatok és arcok, új megközelítése és megfejtése a dallamoknak. Még ha az énekes olykor aláintonál is, még ha néhány dob vagy gitártéma kísértetiesen hasonlít híresebb előadó kollégáikéhoz, ha a pörformasz nem erőltetés vagy unottság szagú -tehát true- máris több élményt kaptál, mint ahogy az elején remélted volna. Tehát mindenképpen érdemes ellesni egy-egy random koncertre, csakhogy átszellemült randomságunk által megszínesíthesse mindennapjainkat.
Íme tehát. A dobnak bizonyára kellemesebb hangzást szántak, de meglehetősen catchy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése